Ajaki leány harmadik vasárnapi öltözete a XX. század első feléből

Csizmanadrágos ünnepi férfi viselet a XX. század középső harmadából

2024 februárjára egy rendhagyó hónap műtárgyát választottunk, valami olyant, ami tulajdonképpen nem is műtárgy, mégis autentikus tudást közvetít. 2011-ben a Rétközi Múzeum egy új állandó kiállítással gazdagodott, egy 8×2 méteres terepasztalon, saját falusi környezetükben elhelyezett, népviseletbe öltöztetett babák kiállításával, amely a Kerek az én szoknyám alja. Szabolcs megyei viseletek a XX. század elejéről címre hallgatott. Ehhez egy azonos című könyv is tartozott, melyben Ratkó Lujza etnográfus, viseletkutató mutatta be a viseleteket, sokszínűségüket, fejlődéstörténetüket. A népviseletbe öltöztetett babákból kettőt –  Ratkó Lujza szavaival – most itt is bemutatunk az érdeklődőknek.

***

Hajdanában-danában, 100 évvel ezelőtt még nagyon másképp öltözött az emberiség, mint ma­napság. Akkoriban a falvakban még mindenütt a helyi szokásoknak megfelelő népviseletben jártak, és a városok polgárainak is megvolt a maga sajátos viselete. A falusi sok alsószoknyás, ráncolt bőszok­nyás viselet mellett a városi polgárasszonyok kevés­bé bő, földig érő, megszabott szoknyákat, bonyolult szabású felsőket viseltek. A kétféle öltözék sok min­denben különbözött, de ami mindkettőben közös volt, hogy az öltözködést elsősorban nem az egyéni ízlés és kedv szabta meg, hanem a hagyomány írat­lan törvényei szabályozták. Megvolt a maga rendje annak, hogy mit kellett felvenni ünnepre és hétköz­napra, hogyan kellett korához, az alkalomhoz és a közösségben elfoglalt helyéhez illően felöltöznie egy leánynak vagy asszonynak, legénynek vagy „ember­nek”. Kinek-kinek az egyéni gusztusa csak ezen be­lül érvényesülhetett.

Az öltözködés századok alatt kialakult rendjé­ből következőleg a régi viselet olyan volt, mint egy valóságos olvasókönyv: sok mindent ki lehetett olvasni belőle. Példának okáért mindjárt elárulta, hogy viselője a szebbik vagy az erősebbik nemhez tartozik-e.

Aztán a viselet arra nézvést is árulkodó volt, hogy az illető hány évet számlál. Főként a színesebb, változatosabb női viselet jelezte az életkor múlását: ahogy idősödött az asszony, úgy vált ruházata egyre sötétebbé. A kis- és nagylányok világos és pasztell, illetve élénk színekbe öltöztek, aztán ahogy férjhez ment a leány és gyermekei szü­lettek, úgy kerültek le róla addigi fehér, rózsaszín, égszínkék, piros ruhái, és váltották fel azokat a sö­tétebb kék és zöld, bordó, barnás színű darabok. A 60 év körüli asszonyok, főként, ha már gyászoltak is valakit, már csak feketében jártak. Nem volt apel­láta: az öltözék végigkísérte az öregedés természetes folyamatát, senki nem fiatalíthatta magát, mint ko­runkban oly általános.

A ruházatból viselőjének vagyoni helyzetére, ahogy mondták, „tehetségére” is lehetett következ­tetni. Egy módos gazda meg tudta venni a vásárban a drágább anyagokat, jó minőségű bőrből készült drága lábbeliket a családja számára, míg egy szegé­nyebb ezt nem engedhette meg magának. Az ünne­pi és az utcára való öltözéke a szegénynek is meg­volt, de olcsóbb, gyengébb minőségű, kevésbé tartós anyagból.

Az egykori történeti Szabolcs megye viseleteiről nem sokat tud a néprajztudomány. Ennek oka az, hogy a hagyományos paraszti viseleteket ezen a területen viszonylag korán, már a XX. század első évtizedei­ben felváltották az újabb városi, polgári divatú öltö­zékek, és ez a „kivetkőzés” még az előtt következett be, hogy megörökíthették volna a régi viseleteket. Éppen ezért az öltözködés hajdani hagyományairól csak elszórt történeti adatok, az idősebb korosztály­ok visszaemlékezései, múzeumok adattári anyagai, néhány tanulmány, és mindenekelőtt korabeli ar­chív fotók alapján kaphatunk képet. Egyetlen kivé­tel a rétközi Ajak, ahol egészen az 1960-as, 1970-es évekig fennmaradt a helyi sokszoknyás, élénk szín­világú, virágmintás viselet, és ma is sok ládafiában fellelhetők még a régi darabok.

Egyedi színfoltot képvisel a megyei viseletek palettáján az ajaki viselet, amelyet a másutt általá­nos apró minták és egyszerű alapszínek helyett a nagyvirágos, élénk színű anyagok jellemeztek. Kü­lönleges azért is, mert a hónap négy vasárnapján más-más színű öltözéket kellett felvennie a nőknek a templomba. Az ajaki lányok-asszonyok szerettek csinosan, mint ahogy ők mondják, nyalkán öltözni. Öltözékükről messze földön, még a máriapócsi bú­csúban is megismerték őket. A falu hagyományőr­zésének köszönhetően ez a színes viselet egészen az 1960-as, 1970-es évekig fennmaradt, így az egyet­len olyan viselete megyénknek, amely közvetlenül is tanulmányozható.

A viseletek rekonstrukcióit elsősorban az archív fotók alapján végeztük, de természetesen a leírásokat is segítségül hívtuk egy-egy öltözék megtervezéséhez. A szakmai irányítást Ratkó Luj­za, a Jósa András Múzeum néprajzkutatója vé­gezte, a kivitelezés pedig két ügyes kezű szakem­ber munkáját dicséri: a viseleteket Máthé Ilona bashalmi tanítónő varrta, a babák haj- és kendő­viseletét pedig Keresztúry Gabriella nyíregyházi néptáncpedagógus készítette el.

Ajaki leány harmadik vasárnapi öltözete a XX. század első feléből

A viselet anyaga eredetileg delin (delén), amit a babán piros „földű” nagyrózsás karton helyettesít. A bőven ráncolt ruhát piros virágos, alján csipkével keretezett kötő fedi. A felsőtesten viselt ráncos ujjast elöl és hátul egyaránt sűrű piék (keskeny levarrások) teszik szoro­san testhez állóvá. Az ujjas fodrozódó alsó része ki­hangsúlyozza a csípő vonalát. A baba nyakán a nagy­lányok ékessége, a madeirából ráncolt mizli. Két ágba font, koszorúba föltekert, széles piros pántlikával kör­bekötött haját nagyjányos kontyban viseli.

Csizmanadrágos ünnepi férfi viselet a XX. század középső harmadából

Az általánosan elterjedt öltözet részei a fekete szövetből készült priccsesnadrág (csizmanadrág) és lajbi (mellény), a fehér vászon- vagy gyolcs­ing, fekete posztókalap és csizma.

Szójegyzék

delin ⁕ delén: finom fonalból készült könnyű, puha ruhakelme

lajbi ⁕ mellény

madeira ⁕ fehér lyukacsos hímzésű finom anyag

mizli ⁕ ajaki nagylányok nyakba gombolható, madeirából ráncolt fodros gallérja

nagyjányos konty ⁕ ajaki nagylányok színes pántlikákkal díszített, koszorúba tekert kontya

priccsesnadrág ⁕ csizmanadrág, bricsesznadrág: a felső lábszáron bővebbre, az alsón szűkre szabott, a csizmaszár felett félkörívesen kikanyarodó szabású nadrág

ráncos ujjas ⁕ sűrű levarrásokkal karcsúsított ajaki női felső