Pudingforma mérete:
magassága: 17,5 cm,
átmérője az aljánál: 13 cm,
leltári száma: 69. 9. 5.

1969. december 14-én, Makay László, a Vármúzeum igazgatója, kilenc tárgyat vásárolt Dajka Béla anarcsi lakostól. A tárgyak a Czóbel hagyaték részét képezték. Közöttük volt ez a különleges formájú, szecessziós, vörösrézből préselt pudingforma is. A forma három szintű, a tetején virágszirmot formáz, melyhez a középső szinten négy nagyobb henger simul, ezek   téglalap alakú talapzata tartja az alsó szintet, nyolc, kettesével elosztott kisebb hengerrel együtt. A pudingforma teljes épségben maradt ránk.

December van, és szeretjük, ha ilyenkor a hónap műtárgya valamilyen módon a karácsonyhoz kapcsolódik. A tavalyi halsütőnél közvetlenebb volt a kapcsolat, az idei pudingformánál ez csak közvetett lehet. A puding, mint étek és desszert nem tartozott jellemzően a hazai karácsonyi vacsora fogásai közé. A népi táplálkozás elemeként egyáltalán nem találkozunk vele, még az ugyancsak hasonló sütőformákat igénylő kuglóf is csak a 19. század első felétől volt ismeretes itt, és az osztrák konyhából került át hozzánk. A nemesi és polgári konyhákban nyilván előfordult, és akár gyakori is lehetett a puding, amint azt a tárgyi hagyaték, a hátrahagyott és megőrződött míves pundingformák is bizonyítják.

A világot járt Czóbel család tagjai nyilván ismerték és szerethették is a pudingot, akárcsak a Czóbel-kúriában megfordult vendégeik. Azt, hogy kimondottan karácsonyra készítettek-e, vagy elkészítették-e az elhíresült és igen elterjedt angol karácsonyi pudingot, nem tudhatjuk. Ez a puding (Christmas pudding) egy hagyományos angol karácsonyi desszert, melyet már a középkor óta fogyasztanak a ködös Albionban. Vallási vonatkozása is van. Fennmaradt a római katolikus egyháznak egy olyan dekrétuma, melyben az áll, hogy „a pudingot a Szentháromság ünnepe utáni 25. vasárnap kell készíteni, 13 összetevőből kell állnia, amelyek Krisztust és a 12 apostolt jelképezik, és minden családtagnak meg kell kevernie keletről nyugat felé a napkeleti bölcsek utazásának tiszteletére.” A sok összetevője közül a legfontosabb a mazsola volt, ezért nevezik mazsolapudingnak is ezt a karácsonyi desszertet. Az angol karácsonyi puding készítése a századok folyamán, ha nem is alapvetően, de változott, végleges formáját a viktoriánus korban nyerte el.

Jelen pudingformát szemlélve úgy véljük, hogy ha nem is a 13 összetevős angol karácsonyi puding, de valamilyenféle kerülhetett a karácsonyi asztalra a Czóbel-kúriában. Az is lehet, hogy ismerték és használták Czifray István Magyar nemzeti szakácskönyvét, melynek 1888-ban jelent meg a „Nyolczadik tetemesen javított és bővitett kiadása”. Az 1649 receptet és utasítást tartalmazó szakácskönyvben édes- és sós pudingok egyaránt találhatók. Czifray, akit a gasztronómiai szakirodalom József nádor udvari szakácsaként tart számon, (és akinek a személyével kapcsolatba még nem jutottak teljesen nyugvópontra a kutatások), könyvének 17-ik szakaszát a „szakácsság körül előforduló néhány idegen szavak megmagyarázására” fordítja. Innen tudjuk meg például, hogy, amit ő borzsufának emleget, az nem más, mint chaudeau, azaz a sodó, vagy borleves.

Azért épp a borzsufa példáját említettük, mert szerepel az egyik pudingreceptben, amelyet itt közreadunk. Ezzel a két – édes és sós – régi, Czifray-féle pudingrecepttel kívánunk mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt!

1047. Pudding angol módra.

Törj össze apróra tiz lat (17 deka) áztatott mandolát, nedvesítsd meg törés közben egy kis hideg vizzel, vagy egy kevés tojásfehérével, hogy olajos ne le­gyen; törj össze apróra tiz lat (17 deka) czukrot, reszelj el négy lat (7 deka) jó fekete kenyérmorzsát, nedvesítsd meg egy kanál malagai vagy ménesi borral s hagyd egy ideig állani. Aprítsd össze egy czitromnak a héját, adj hozzá kevés tört fahéjat és szegfüvet, s tedd a fentebbiekkel együtt medenczébe; üss bele lassacskán egymásután egy egész tojást és négy tojás sárgáját s keverd mindaddig, mig jó habos nem lesz, a mire egy óra elég. Kenj meg egy rézlábast vagy formát vajjal, töltsd bele a puddingot s tedd párra; három negyedóra alatt elfojtódhatik. Azután borítsd ki tálra s adj fölibe borzsufát, milyen az 1045* szám alatt van le írva. (Borzsufa, mely eképpen készül: dörzsölj el egy czitrommal nyolcz lat (14 deka) czukrot és törd meg; tégy fazékba tiz tojás sárgáját a czukorral együtt, s minden tojás sárgájára két-két evőkanál fehér jó bort, habard el jól s tedd a fazekat parázs mellé, habard egyre a borzsufát, mig sürüs lenni s dagadni nem kezd; vedd el azután a tüztől, hagyd még egynéhány pillantásig a fazékban, habard még egy kevéssé s végre tálald ki.)

1049. Krumpli-pudding sódarral.

Reszelj el fél font (28 deka) főtt és lisztes krumplit, dörzsölj el hat lat (10 deka) vajat habzásig, üss bele lassankint három egész tojást és két tojássárgáját; add hozzá a reszelt krumplit, valamint fél font (28 deka) apróra vagdalt sódart is, sózd meg és habard el jól még egy ideig; kenj meg egy rézlábast vajjal, töltsd bele a habarékot s állítsd párra. Egy óra múlva vedd ki a puddingot, borítsd tálba, hintsd meg reszelt pármai sajttal s forrázd le forró vajjal.

Felhasznált irodalom:

Broomfield, Andrea: Food and Cooking in Victorian England. A History. Praeger Publishers, Westport 2007. 149–151.

Czifray István Magyar nemzeti szakácskönyve. Nyolczadik tetemesen javított és bővített kiadás. Nyomtatja és kiadja Rózsa Kálmán és neje, Budapest 1888. 359–361.